Történész szerettem volna lenni.
Ő az a személy, aki a múlt feltárásával foglalkozik.
A múlt alatt mindazon dolgok összességét értjük, amely nem ebben a pillanatban és nem is az ezt követő pillanatokban van. Szándékoltan nem a történt szót használtam.
Én jobb szeretném önmagamat úgy látni, mint aki az önmaga által megélt jelent írja le, egy későbbi generáció számára.
Bár a hasonló személyeket inkább nevezzük írónak vagy híradósnak, mintsem történésznek.
Hogy miért szeretnék magamra így gondolni?
Figyeljetek:
A szüleimen kívül – akik véleményem szerintem szeretetből és megszállottságból szerették volna, hogy történész legyek – igazság szerint nem sokan szeretik és tisztelik ezt a szakmát. Na jó, van egy-két megszállott. De ennyi.
Bár az egy elég komoly tényező, hogy jelenleg annyi tud igazolásként hatni az elmúlt percekről, melyek velem történtek, hogy e sor fölött még sorakozik néhány, amely nem a jelen pillanatban íródott. Ennek függvényében, noha nehéz leírni, de abban nem vagyok biztos, hogy születtem. Mivel nem emlékszem rá.
Akkor hogyan lehetnének bizonyosak számomra évmilliárdok, nemhogy másodpercek…?
Visszatérve a térítő erőre, sokak szerint a történelem hasztalan és van olyan, aki úgy gondolja, hogy roppant mód veszélyes, mivel megismétlődik a múlt. Bár ennek nézhetjük a másik oldalát is, hiszen így lesz érem az érem, illetve értelmet nyer a szakma körüli vita.
Nem mindegy, hogy a cső melyik végén állsz!
Én úgy vélem, azért hasztalan a történészét sokak számára, mert elég annyit tudni, hogy ne hugyozzunk a konnektorba vagy ne fogjuk meg a csörgőkígyót, mivel halálos a mérge. Ha az alábbi veszélyekhez kötődő intelmekre gondolunk, véleményem szerint nyugodtan nevezhetjük azokat történészetnek, mivel a konnektorhoz szükségszerű az elektromosság, amit Faraday fedezett fel, bár az elektromágnesesség felfedezése 1820. április 20- ra tehető, Hans Christian Ørstednek köszönhetően. A kígyóról meg teljességgel felesleges elmondani, hogy a Biblia szerint az ember teremtésével azonos pillanatra tehető a léte, ha a Tudás fájára gondolunk. Ha meg az evolúció oldaláról nézzük, már az ember előtt évmilliókkal koszolta be a hasát, miután Isten elvette a lábait.
Bár lehet végül is abban valami, hogy a történelem veszélyes. A történész meg maga a közvetítője a veszélynek.
Gondoljunk csak Auschwitzra.
Majd Srebrenicára.
Ennek fényében tényleg veszélyesség válik a történészet. Hát még maga a dokumentáció!
Szeretnék újra hallani egy meddő vitát arról, hogy van- e jogunk leírni embermilliók szörnyűségeit és kereshet- e ezen milliókat egy tankönyvkiadó állami pénzen, történelemkönyv formájában.
Nos, nyugodtan hugyozhat mindenki konnektorba és megfoghatja a maga csörgőkígyóját!
